Lett egy új hobbim! - Drónbiznisz 0-ról freestyle quad-ig Johnny-val // 1. rész

Új vagyok a blogon/oldalon, így kezdem egy rövid bemutatkozással: titokzatos álnevem Johnny, életkorom valahol 25 és 30 között, végzettségem pedig műszaki, amelyből fakadóan végtelen érdeklődéssel bírok minden technikai ketyere és mütyür felé. Ezek után meglepne bárkit is, hogy drónépítésre adtam a fejem?

TLDR:

Ezen blogbejegyzés, illetve bejegyzéssorozat célja pontosan az, hogy az építésen kívül bemutassam a belső folyamatokat, amik néha segítették, néha hátráltatták a hobbi elkezdését. Ha pont annyira bizonytalan vagy mint én voltam, akkor kövesd az írásaimat és videóimat, hogy együtt fedezhessük fel az örömöket és buktatókat a drónbizniszben!

Nem-spoiler: ezen szöveg írásakor még én sem tudom, hogy szerelem vagy kidobott pénz lesz-e az egészből, de pont emiatt szép :)

A vágy

A távirányítós játékok gyerekkorom óta mozgatták a fantáziámat, különösen a helikopterek és repülőgépek, de a Jézuska valahogy mindig eltévesztette. Telt-múlt az idő, jöttek Darth Maul drón felderítői a Star Wars I-ből, majd a keresődrónok a Különvéleményből, végül a DJI berobbanása a filmiparba hozta meg azt a felismerést, hogy: "Igen, ez már a jelen!". Hozzám hasonlóan garantáltan rengetegen kaptak ekkor a fejükhöz, hogy mekkora királyság ilyen lebegő-repülő-zümmögő drónokkal repkedni, hiszen még maga a drón szó is micsoda futurisztikus technológiát takart akkoriban!

Az eredeti DJI Phantom (forrás: groupon.com)

Idővel a technológia elkezdte kiforrni magát és laikus érdeklődőként ezzel párhuzamosan kezdtem elveszíteni az érdeklődésem a téma iránt. Minden csapból csak az folyt, hogy "jobb stabilizálás", "nagyobb magasság", "élesebb kép". Na jó, de ez csak előre-hátra-fel-le lebeg jó lassan és kész? Minden egyes DJI, Xiaomi és Huancsingcsung (tetszőleges kínai brand) megjelenésével erősödött bennem az érzés, hogy ez bizony One Trick Pony ahogy az angol mondaná, azaz parasztvakításra, meg egy komolyabb árcédula felett filmes munkára korrekt, de szélesebb körű szórakoz(tat)ásra alkalmatlan. Hol van a filmeken előre vizionált mozgékonyság? Hová tűnt az a mérhetetlenül vagány dinamizmus, ahogy a Half-Life 2 szkennerei körbemanőverezik a tereptárgyakat és megpróbálnak kitérni a golyók elől?

A felismerés

Megmondom én hová: a verseny- és freestyle drónokba! Hosszú és passzív hónapokba telt mire feladtam a várakozást A Tökéletes Ready-To-Fly Drón megszületésére és realizáltam, hogy ha ilyesmire vágyom, akkor bizony forrasztópákát kell ragadnom. Ez volt 2018 elején, majd olvasva egy magyar weboldal leírását a drónépítésről rögvest visszakoztam. Ennyi bonyodalom, ennyi fejfájás és költség nekem nagyon nem hiányzik, hogy repüljek, így inkább ismét visszatettem pihenőpályára a témát...

...és aztán egyszer csak MIND BLOWN! Feldobott a YouTube egy tök ártalmatlan videót, melynek címe: NURK "The Best FPV Freestyle Pilot Ever". Szó bennszakad, hang fennakad, agy eldob.

"MI EZ??? Mit jelent az, hogy FPV??? Még egyszer kérdem, mi ez??? Aaaaztaaaa kuuu*******!" - gondoltam magamban miközben az államat kerestem a földön. Rögtön két tanulságot is levonhatunk a dologból:

1) Ha nem tudod mit keresel pontosan, akkor addig keresd, amíg a nem létezéséről meg nem bizonyosodtál. Én feladtam a kutakodást egy apró lépéssel az FPV felfedezése előtt, ezért tartott év elejétől júniusig, hogy eldöntsem: ebből mégis lesz valami!

2) Nyeld le a sört mielőtt kiköpöd, mert ragacsos lesz a billentyűzeted és folyton le fog ragadni a bal CTRL billentyűd.

Az elhatározás

Azonnal tudni akartam újra mindent a drónokról, a kategóriákról, a technikáról, az alkatrészekről! Madár módjára akartam repülni, pörögni, forogni és pillanatok alatt a magasba emelkedni. Át akartam férni minden faág között hihetetlen sebességgel, hogy aztán 3 másodperc múlva olyan magasságból tekintsek vissza magamra, ahová eddig csak repülőgéppel és hőlégballonnal kerültem. Meg akartam mászni az összes épületet, át akartam száguldani a gabonamezők felett és belülről nézve szédítő manővereket akartam véghez vinni. Aztán felfedeztem a Mr.Steele, JohnnyFPV, Rotor Riot és hasonszőrű csatornákat, ami csak olaj volt a tűzre: nekem ez kell!

Egyedi készítésű drón - a kusza látvány, amitől eleinte a hideg rázott
(forrás: Rumples Grumples @ pexels.com)

Kaptam egy fülest, hogy Banggood-on és GearBest-en van a legtöbb (és olcsó) cucc, így elkezdtem ott kutakodni, de el voltam veszve. Mi ez a sok alkatrész? Melyik kell? Ez miért jobb ennél? A végső csapást drón-szüzességemre a UAVFutures csatorna $99-os buildje adta meg. (Szerk.: azóta van újabb verzió is!) Onnantól nem volt megállás: ha a heti-kétheti nagybevásárlás árából össze tudok rakni egy ilyet, akkor még úgy is jó, ha olyan mint egy sz*r pizza. Tudjátok, ami lehet akármilyen rossz, de akkor is pizza és nyamnyam. :)

Megszületett a stratégia: először berendelek egy pici szobadrónt és LOS-ban (line of sight) gyakorlok, a többit majd később. Aztán addig-addig motoszkált az FPV quad ötlete a fejemben, míg nem bírtam magammal és nulla kezdeti ismerettel körülbelül két hét nagyon intenzív kutatómunkát követően felállt a teljes alkatrészlista. Eleinte csak a Tiny Whoop-hoz akartam kamerát rendelni, hogy FPV-ben is gyakorolhassak, de tudjátok hogy van ez, megszaladt a kattintós ujjam, na.

Valahol itt kapcsolódunk be a jelenbe (avagy közelmúltba) és innentől válik relevánsá az eredetileg posztolni szándékozott videóm/vlogom:

A blog további részeiben kicsit belemegyünk a technikai és anyagi részletekbe, a terveim bemutatásába és fokozatosan eljutunk a megvalósulásig. Kövessétek az írásaimat itt és iratkozzatok fel a fent linkelt YouTube csatornára, hogy első kézből értesülhessetek Zümzüm és BÖSZME-1 kalandjairól.

(Apropó: a csatornán már több drónos témájú videó is szerepel, ezeket egyesével, történettel ellátva megosztom a blogban, így ha nem muszáj, ne spoilerezzétek el magatoknak őket ;) )

A blog második részében a drónt alkotó komponensekről beszélünk. KATT IDE